Iskolatörténet

Iskolánk lépcsőházában ruskicai márványból készült emléktábla fogadja az érkezőket:

 

ÉPÜLT 1909-1910 ÉVBEN
BÁRCZY ISTVÁN
FŐPOLGÁRMESTER
ÉPÍTŐ PROGRAMJÁNAK ELSŐ CIKLUSÁBAN
FORRAI SÁNDOR
FŐMÉRNÖK TERVEI SZERINT.

 

A jogot végzett politikus - később igazságügy-miniszter - a XX. század első évtizedeiben, 1906-tól 1917-ig polgármesterként, 1918-ig főpolgármesterként irányította a főváros életét. Átfogó városfejlesztési programja alapján iskolák, lakások, szociális és kulturális intézmények épültek.

Kőbányán az iskolaviszonyokat sokáig az elmaradottság jellemezte. Az ezredfordulón a főváros 167 elemi iskolájából mindössze 3 volt a kerületben. A tanköteles korú gyerekek alig több mint a fele járt iskolába.

Még 1890-ben folyamodott kerületünk lakossága a fővároshoz polgári fiúiskola felállítását kérve, ám a főváros polgári leányiskola indítását tartotta indokoltnak.

1891. szeptember 1-jén két osztállyal és 70 tanulóval kezdte meg az első tanévét a leány polgári, a mai Szent László tér 34. szám alatt álló épületben, az akkori X. kerületi Ligeti Népiskola épületében. Első tanáraink Benke Balázs, Czeiner József, Janetz Antónia, Knesch Gizella, Krónich Melánia, Köves Izsó és Wéber Klára voltak. Az intézmény igazgatói székében Válya Miklós igazgató úr ült, aki tíz éven át töltötte be ezt a pozíciót.

Az 1899/1900. tanévben 1505 tanulót fogadott az épület, így már 1902-ben egy külön épület felállítását tervezte a főváros, ám pénzügyi nehézségek miatt még éveket kellett várni a megvalósulásra. A kényszerű társbérlet 1910. június 26-áig tartott.

Az 1910/1911. tanévtől az elemi és polgári leányiskola a Halom utcában folytathatta tevékenységét.

Az új épület háromemeletes részében működött a polgári, a hátsó, kétemeletes részében pedig az elemi leányiskola. Sajnálatos módon a tárgyi feltételek hiányossága miatt az oktatás csak októberben kezdődhetett meg, ám Dausz Gyula Kőbánya történetéről 1913-ban megjelent könyvében már ezt olvashatjuk:

„Ez az iskola Kőbánya egyetlen modern iskolája. A tantermek világosak és felszerelésük is kifogástalan, ...”

Az elemi és leány polgári iskola saját tanulói mellett a kerület tehetségeit is felkarolta: már az első tanévtől zongora, hegedű és cimbalom tanfolyamoknak is helyt adott az épület.

A korabeli évkönyvek tanúsága szerint a tanítványok kőbánya társadalmának valamennyi rétegét képviselték. Az intézmény a XX. század első felében a leánynevelés gócpontjává vált, ahová a legelőkelőbb családok is szívesen küldték a gyermekeiket.

A II. világháború befejeződése után jelentős változások következtek be a magyar oktatásügyben. 1945 augusztusában megszűnt a korábbi 6 és 8 osztályos népiskola, a polgári iskola, s létrejött a nyolcosztályos általános iskola. A tankötelezettség a hatodiktól a 14. életévig tartott. Megkezdődött a szocialista iskolarendszer kiépítése. A legtöbb helyen még hiányoztak a személyi és tárgyi feltételek. A háborús károk miatt kevés volt a tanterem, nagy volt a tanítóhiány, alig álltak rendelkezésre tankönyvek, taneszközök. A tanítás azonban minden nehézség ellenére szeptemberben országszerte megindult.

Az 1949/50-es tanévben új általános iskolai tanterv lépett életbe. A nevelés célját a tanterv a következőképpen határozta meg: az általános iskola feladata, hogy „tanulóifjúságunkat Népköztársaságunk öntudatos, fegyelmezett állampolgáraivá, a dolgozó nép hűséges fiává, a szocializmus építőjévé nevelje”. A tanterv megemelte a magyar nyelv és irodalom, a matematika és a természettudományok óraszámát. Megszüntette a szabadon választható tárgyakat, kötelezővé tette az orosz nyelv tanulását.

1957-ben, Kádár Lajos igazgató úr vezetése alatt, Hoyos Sándorné Olgi néni áldozatos munkájának köszönhetően új korszak kezdődött iskolánk életében: megkezdte működését a zenei tagozat.

1982-től új profillal bővült az intézmény: a testnevelés szakos Szabó Tibor igazgató úr irányításával beindult a testnevelés tagozat.